A hőszigetelő anyagokat, és különösen az expandált polisztirolhab termékeket alapvetően a nyomófeszültségük szerint csoportosítjuk. Különösen fontos ezt szem előtt tartani a padlóknál, ahol folyamatos közvetlen terhelést kapnak az anyagok.
A szilárdsági jellemzők meghatározzák, hogy milyen terhelésnek kitett padlókba alkalmazhatjuk az egyes szigetelőanyagokat. A padlószerkezetek terhelése széles tartományban változhat a normál lakóhelyiségtől a nehéz gépjárművel járható padlókig, ezért az úsztatóréteg és az esztrich tulajdonságait (szilárdság, vastagság, stb.) a konkrét igénybevételnek megfelelően kell megválasztani. Az úsztató réteg vastagsága a hő- és/vagy hangszigetelési követelményektől függ, mértéke a 2 cm-től a több tíz centiméterig terjedhet. Kétrétegű fektetés nem kizárt, sőt hőszigetelési szempontból némileg kedvezőbb is, mivel az eltolt fugával rakott rétegek között nem alakul ki átmenő hézag, ami kismértékben rontani tudná a szigetelési értéket.
Úsztatóréteg terhelhetősége
Az EPS termékek esetében a terhelési vizsgálat nyomófeszültségi adatokat eredményez, mivel ezek az anyagok nyomás hatására nem törnek, így nincs határozott töréspontjuk se. A szabványos vizsgálat során azt a nyomófeszültség értéket adjuk meg, amely az anyag 10%-os összenyomódásához tartozik. Ez az a paraméter, ami alapján osztályozzuk a termékeket, így például az Austrotherm AT-N100 nevében is a „100” a 10%-os összenyomódáshoz tartozó nyomófeszültséget jelenti kPa-ban. Ez viszont nem alkalmas statikai méretezésre, mivel a szigetelő lemez ebben a tartományban már nem elasztikusan viselkedik és tartós méretváltozást szenved, illetve az összenyomódás mértéke miatt a felette levő esztrich is károsodhat. Ezért a statikai számításoknál a 2%-os összenyomódást tartják szem előtt, ami az előzőnek a 30%-a, vagyis az AT-N100 termék esetében 30 kPa, míg a nagyobb terhelésnek kitehető az AT-N150 50, illetve az AT-N200-as anyagok 66 kPa értékkel bírnak. Szemlátomást ezek jóval nagyobb értékek, mint a követelmény, de nem csak a terhelhetőségre kell figyelemmel lenni, hanem az összenyomódás mértéke is fontos. A vastagabb anyagok esetében – és a mai hőszigetelési követelmények egyre inkább erre terelnek minket – természetesen az összenyomódás milliméterben mért értéke is nagyobb lesz. Felmerül a kérdés, hogy a nagyobb vastagság nem hozza-e magával a nagyobb szilárdságú termékek alkalmazását?
Nézzük meg egy konkrét példán. Egy egyszerű lakótér talajon fekvő padlójának 2 kPa hasznos terhet (amibe az esztrich önsúlyát nem számítjuk bele) kell elbírnia. Ide általánosságban az Austrotherm AT-N100 terméket javasoljuk. A termék a 2%-os összenyomódást 30 kPa terhelés esetén éri el. Mennyi lesz a maximális összenyomódás a valóságban? Az terhelés, az esztrich átlagos tömegét is figyelembe véve, 3 kPa lesz. Mivel ebben a tartományban a terhelés és az összenyomódás lineáris összefüggést mutat, a tized akkora terhelés tized akkora, 0,2%-os összenyomódást eredményez. Ez egy 20 cm vastag hőszigetelés esetében sem több, mint 0,4 mm, ami bőven tolerálható.
Hibák
Az úszópadló kivitelezése során gyakran tapasztalható hibák egyike, hogy az elkészült, vízszintesnek szánt felület kis idővel már eltér a síktól, és a falak mentén elválik a lábazattól. Ezt gyakran az úszóréteg terhelhetőségével hozzák összefüggésbe, de többnyire más áll mögötte.
Táblaszéli felhajlás
A táblaszéli felhajlás az esztrich kötőanyagától, a szilárdulás környezet
i feltételeitől és a száradás, karbonátosodás miatti zsugorodás mértékétől függ. A cement kötőanyagú esztrichek késői burkolásakor tapasztalható leginkább a táblaszéli felhajlás. A korai száradási zsugorodás és a korai zsugorodási repedezés oka a felszíni réteg korai vízvesztése. Mértéke függ az időjárási körülményektől (huzat, páratartalom, hőmérséklet), de vékony műanyag- vagy üvegszál adagolásával csökkenthető. A korai száradási zsugorodás minimalizálása érdekében kell betartani az anyagspecifikus utókezelési időtartamokat. A kémiai zsugorodás oka a víz és a kötőanyag kémiai reakciója. A kémiailag kötött víz térfogata kisebb mint a szabad víznek, ami repedésekhez és táblaszéli felhajláshoz vezet. A szilárdsági jellemzők növelésének igénye jelentősen megnöveli a kémiai zsugorodást.
A száradási és a kémiai zsugorodásból adódó rövidülést tovább fokozhatja a karbonátosodási zsugorodás. A felhajlás mértéke a szilárdság növelésével és a levegő CO2-tartalmával való érintkezés idejének (burkolásig tartó idő) növelésével arányosan akár többszörösére is nőhet. Ezért fontos a cementesztrich padozatok mielőbbi burkolása, ill. az ezt lehetővé tevő gyorsan szilárduló és száradó esztrichek, ill. szilárdulást gyorsító, száradást elősegítő adalékszerek alkalmazása.
Boltozódás
Ez többnyire akkor tapasztalható, ha erős hőhatás (pl. intenzív napsugárzás) éri a nagy, egybefüggő felületen készített esztrichet, míg a fogadó szerkezet nem, vagy csak jóval lassabban képes felmelegedni. A boltozódás jelensége nyáron, illetve melegben gyakoribb és nagyobb mértékű, megelőzéséhez esetenként szükség lehet a készítést követő árnyékolásra (üvegezett nyílászárók fedése).
A másik esetben a padlófűtéses esztrichre még kiszáradása előtt aljzatkiegyenlítőt hordanak fel, majd a mielőbbi burkolhatóság céljából üzembe helyezik a padlófűtést, esetleg a páraelszívást is. A gyors felfűtés következtében a még nedves esztrichben a páranyomás értéke a többszörösére is nőhet. A páranyomás kiegyenlítődését jelentősen késleltethetik a nagy tapadóképességű és az esztrichnél kisebb porozitású aljzatkiegyenlítők, amelyek ilyenkor megrepedhetnek, vagy boltozódva elválhatnak az esztrichtől. A gyors felfűtés miatt az esztrich alsó övének hirtelen tágulása a boltozódást, repedezést elősegíti.
A fűtött esztrichnél a padlófűtés szabályszerű üzembe helyezését követően jelentkező repedések (pl. ajtónyílásokban vagy sarkokból kiindulva) gyakori oka a gátolt hőtágulás.
Konklúzió
A hőszigetelő anyagok terhelhetősége széles körben változik, ezért nem okoz gondot az igénybevételnek megfelelő úsztató réteg kiválasztása. Szükség esetén az itt nem taglalt extrudált polisztirolhabok (XPS) is a rendelkezésünkre állnak. A helyesen megválasztott szigetelőanyag (nem megfeledkezve a fokozott hőszigetelő képességű GRAFIT® termékekről) segítségével tudják teljesíteni a mai kor hőtechnikai követelményeit, de a hibátlan szerkezethez az esztrich kivitelezésének szabályait is szem előtt kell tartani.
Kruchina Sándor
vezető szaktanácsadó
