A Sika alapkövét Kaspar Winkler tette le 1910-ben. Ő fejlesztette ki a Sika-1-et, egy gyors kötésű vízszigetelő habarcsadalékszert, melyet a Gotthárd-alagút vízszigeteléséhez használtak.
A Sika alapvető kompetenciái a teherhordó szerkezetek szigetelése, ragasztása, zajcsökkentése, megerősítése és védelme terén már 100 éve széleskörű alkalmazási lehetőségeket talál az építőiparban, csakúgy mint az iparban, így a gépkocsik, kereskedelmi járművek, hajók és gépek minden fajtájánál.
2000. óta a Sika alapvető kompetenciái a következőkben foglalhatók össze: ragasztás, tömítés, zajcsökkentés, szerkezetmegerősítés és védelem pincétől a tetőig.