A hőszigetelési előírások és a klímavédelmi szempontok mind hatékonyabb hőszigetelést követelnek tőlünk. Ezt a legegyszerűbben a szigetelő réteg vastagságának növelésével elégíthetjük ki. De van olyan eset, mikor ez már nem ésszerű, vagy nem lehetséges, ilyenkor új megoldásokat kell keresnünk.
Azt gondolhatjuk, hogy lapostetők esetében van tér a vastag szigetelés számára, hiszen a határ - szó szerint - a csillagos ég. De többnyire nem ilyen egyszerű a helyzet. Az attikafal magassága könnyen korlátot szab vágyainknak, különösen, ha a vízszigetelő lemeznek előírt minimális lejtést is ki szeretnénk alakítani.
A nagy rétegvastagság előtérbe hozza az olyan kombinált megoldásokat, mint a lejtésképző hőszigetelés. Ebben az esetben elmarad a lejtbeton idő-, hely- és költségigényes kialakítása, és a szükséges lejtést a megfelelő minőségű hőszigetelő anyagból alakítjuk ki, amivel csökkenthetjük a szerkezet összvastagságát. A polisztirolhab táblából készített lejtésképzés kettős szerepet tölt be a fenti rétegrendben. Mivel a lejtésadás mellett a hőszigetelő funkciót is el kell látnia, ezért az anyag vastagsága a mélyponton, a lefolyónál nem lehet kevesebb, mint 14- 15 cm , de leggyakrabban 22 cm. De így nagy méretű tetők, hosszabb vízelvezetési utak, és viszonylag nagy lejtés (> 2,5%) esetén az attikafalnál a hőszigetelés vastagsága akár a fél métert is elérheti.
Ezt csökkenthetjük – ha lehet – az összefolyók jobb elhelyezésével, rövidebb lejtés kialakításával, illetve a vízszigetelés 
megválasztásánál a megfelelő ellensúlyozó megoldás (pl.: rétegszám, anyagvastagság, átfedés növelése, nagyobb teljesítőképességű anyag) alkalmazása mellett a lejtés mértékének csökkentésével.
De szerencsésebb, és az esetek többségében gazdaságosabb, ha a hőszigetelő anyag helyes megválasztásával csökkentjük a rétegvastagságot: az intenzívebb szigetelőanyagokkal egyszerűbben lehet javítani a lapostető hőátbocsátási értékét.
Lapostetőkön többnyire két rétegben fektetik a hőszigetelő lemezeket az átmenő hézagok okozta hőhidak elkerülése érdekében. Lejtésképző hőszigetelés esetében ez többnyire úgy alakul, hogy egy alsó, sík lemezre a fektetési terv szerint helyezzük el az 1m x 1m-es lejtésképző (vápa, nyereg, gerinc) elemeket. Fokozott hőszigetelési igény esetében ezt az alsó, sík lemezt érdemes a tető funkciójától és a terheléstől függően GRAFIT® 100 vagy GRAFIT® 150 lemezekre cserélni, így azonos hőtechnikai teljesítmény mellett az attikafalnál akár több centiméterrel lejjebb is kerülhet a hőszigetelés felső síkja. Ezzel esetleg el tudjuk kerülni az attikafal magasítását, ami különösen a járulékos költségeket figyelembe véve számottevő ár előnyt jelenthet.
Tervezés, kivitelezés
Egy adott tető lejtésképzését a szükséges tervezési adatok ismeretében (a tető pontos geometriai méreteit, a lefolyók helye, attikafal magassága, igényelt lejtés stb.) megtervezését az AUSTROTHERM Kft. elvégzi, és a közölt adatok alapján fektetési és elemkonszignációs terv készül.
Az AUSTROTHERM lemezek szárazon fektethetők, ha a további tetőrétegek rögzítését leterhelés vagy mechanikai rögzítés biztosítja. A hőszigetelő táblák oldószermentes bitumenes hidegragasztókkal, vagy egykomponensű poliuretán ragasztókkal is rögzíthetők, a gyártók által előírt technológiai és alkalmazástechnikai utasítások figyelembevételével. Csapadékvíz-elleni szigetelésként mind műanyag, mind bitumenes lemez használható. Lágyított PVC lemez esetén a polisztirolhabra minden esetben védő-elválasztó filcréteget kell fektetni. Mechanikai rögzítésű tető esetén ugyan változó hosszúságú dübeleket kell alkalmazni, azonban az átadott fektetési terv és elemkonszignációs lap alapján könnyen kiszámítható és kiosztható a szükséges rögzítőelem mennyisége és helye figyelembe véve a vonatkozó előírásokat.
Kruchina Sándor
vezető szaktanácsadó
